Hevesen vitatkozol azon, hogy melyik tévéműsort nézd, vagy hogy milyen sorrendben tedd be a mosogatást a szárítóba.
A vita tárgya nevetséges, de a szenvedély hevülete nagyon is valós – számol be a tudósítója.
Gyakran ezek a mikroszkopikus csatározások biztonságos módja annak, hogy kiengedjék a gőzt, ami valami komolyabb, de túl fájdalmas dolog miatt gyűlt fel, hogy megbeszéljék. Olyan ez, mint egy villámhárító a magasfeszültséghez.
Fotó: Pixabay
Az alapvető problémák felvetése ijesztő: az ágyban való elégedetlenségről, a partner karrierjében való csalódásról, az unalomról. Sokkal biztonságosabb a felgyülemlett ingerültséget egy olyan vitába önteni, hogy ki nem vitte ki a szemetet.
Az agy konkrét, érthető okot választ, hogy elkerülje a szembenézést egy elvont és ijesztő egzisztenciális problémával. A pszichológusok ezt az elmozdulás mechanizmusának tekintik.
Nem a szétszórt zoknijaidra vagy dühös, hanem arra, hogy fontosabb kérdésekben úgy érzed, nem hallgattak rád. De mivel kockázatosnak tűnik ezt közvetlenül kifejezni, a düh megtalálja a legkönnyebben elérhető és legártalmatlanabb kivezető utat. A konfliktus a valódi probléma paródiájává válik.
A szakértők azt tanácsolják, hogy az ilyen abszurd viták közepette álljunk meg, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Miről akarok most valójában beszélni?”. A válasz meglephet: „Arról, hogy teljesen megszűntünk együtt lenni” vagy „Arról, hogy magányosnak érzem magam akkor is, amikor a közeledben vagy”.
Ennek tudatosítása az első lépés a valódi párbeszéd felé. Sok pár személyes tapasztalata azt mutatja, hogy ha megtanuljuk megfejteni a „képtelen” veszekedések nyelvét, akkor azok elveszítik romboló erejüket.
Nem problémaként kezded látni őket, hanem tünetként, jelzésként, hogy valahol a párkapcsolati rendszerben túlmelegedés van. És akkor ahelyett, hogy a mosogatás miatt kiabálnál, azt mondhatod: „Azt hiszem, mindketten idegesek vagyunk. Tartsunk egy kis szünetet, és beszéljük meg nyugodtan, mi az, ami igazán zavar minket”.Persze nem minden családi veszekedés rejtélyes. Néha az emberek egyszerűen csak fáradtak és kiakadnak.
De ha az ilyen jelenetek gyakorivá és érzelmileg terhelté váltak, érdemes elgondolkodni rajta. Lehet, hogy a kimondatlan jege gyűlt össze köztetek, és a kicsinyes veszekedések repedések ezen a jégen, amelyeken keresztül a valódi fájdalom tör át.
Amikor abbahagyjátok a periférián való veszekedést, és megtaláljátok a bátorságot, hogy beszéljetek arról, ami fontos, csodálatos dolog történik. A kisebb ingerek elveszítik hatalmukat feletted.
Rájössz, hogy a zokni csak zokni, nem pedig az egyetemes tiszteletlenség szimbóluma. És ez a felismerés hihetetlen megkönnyebbülést és békét hoz a házba.
Olvassa el még
- Mi történik, ha többször megbocsátod ugyanazt: miért rombolják a bocsánatkérési ciklusok gyorsabban a bizalmat, mint a megcsalás
- Miért nem hozzák össze a közös hobbik az embereket úgy, ahogy gondoljuk: Hogyan válnak a hobbik a rejtett rivalizálás terepévé
