A kollégákkal a türelem mintaképe vagy, a barátokkal szellemes és könnyed beszélgetőpartner, de otthon egy apróság miatt is képes vagy kiabálni a kedvenceddel, vagy egész este a telefonodat bámulva ülni.
Ez a paradoxon nem képmutatás, hanem szomorú bizonyítéka annak, hogy a kapcsolatokat gyakran olyan helyként fogjuk fel, ahol a szó legrosszabb értelmében „kikapcsolódhatunk” – számol be a tudósítója.
Tévesen azt hisszük, hogy egy szerető ember köteles mindenféleképpen elfogadni minket, beleértve a legundorítóbb oldalainkat is. És ahelyett, hogy a legjobbat hoznánk be az otthonunkba, a fáradtságot, az ingerültséget és a munkanapok érzelmi pazarlását visszük oda.
Fotó: Pixabay
A ház a negativitás lerakóhelyévé válik, a partner pedig – egy panaszmentes mellény, amelyben sírhatsz és sikítozhatsz. A pszichológusok ezt a jelenséget az önkontroll erőforrásának kimerülésével magyarázzák.
Napközben a külvilággal kommunikálva minden energiánkat a társadalmi normáknak való megfelelésre fordítjuk. Otthon, a biztonságban ez a kontroll kikapcsol, és a felgyülemlett feszültség felszabadul.
A partner egy „őszinte”, de érzelmileg kezelhetetlen szörnyeteget kap. Az érzelmi intelligencia szakértői azt tanácsolják, hogy hozzunk létre egy pufferzónát a munka és az otthon között.
Ne a küszöbről sétálj be sérelmekkel, hanem adj magadnak 20 perc csendet, zuhanyozz le, öltözz át – vetkőzd le szimbolikusan a „munkahelyi bőrödet”. Ez egy egyszerű rituálé, amely segít átkapcsolni, és nem burokként, hanem emberként érkezni a szeretteidhez.
Fontos, hogy ne feledd, a partnered nem a tulajdonod vagy terápiás pótlék. Az ő pszichéje is törékeny, és az állandó érzelmi összeomlások vele szemben valódi sebeket okoznak.
A tisztelet nem csak idegeneknek szól. Elsősorban a hozzánk legközelebb állóknak, mert ők valóságosnak látnak minket, és az irántuk érzett felelősségünk csak nő.
Azok személyes tapasztalatai, akik megtanulták szétválasztani a külső és a belső világot, az otthon légkörének megváltozását írják le. Amikor elkezdjük a társunkat nem fáradtsággal, hanem érdeklődéssel, nem haraggal, hanem szeretettel hozni, a kapcsolat varázslatosan átalakul.
Újra egymás örömforrásává váltok, nem pedig stresszforrássá, és ez inkább vonz, mint taszít. Természetesen mindig tökéletesnek lenni lehetetlen és szükségtelen.
Az alapvető tiszteletről és törődésről van szó. Arról, hogy ne tegyük a szerettünket a rossz hangulatunk próbatáblájává.
Ugyanolyan udvariasságot és figyelmet érdemel, mint egy véletlenszerű utastársad a liftben, de ezerszeresen megszorozva, mert ő a legfontosabb embered. Amikor a legjobb éned kezd hazajönni, a kapcsolat megszűnik időrablónak lenni, és azzá válik, aminek lennie kell – egy olyan erőforrássá, ahol felépülhetsz.
Nem azt adjátok egymásnak, ami a világ többi részéből megmaradt, hanem az első és legjobbat. És önmagatok legjobb részeinek ebben a cseréjében születik meg az a szeretet, amely nem kimerít, hanem betölt.
Olvassátok még
- Miért kell a lényegtelen dolgokon veszekednünk: hogyan ment meg minket az ostobaságokon való viták a legfontosabb dolgokról való beszélgetéstől
- Mi történik, ha újra és újra megbocsátod ugyanazt: miért törik meg a bocsánatkérési ciklusok gyorsabban a bizalmat, mint a megcsalás.
