Gyakran különböző nyelveket beszélünk, még akkor is, ha ugyanazokat a szavakat mondjuk, és ez nem költői metafora, hanem a neurobiológia és a társadalmi programozás kíméletlen valósága.
Egy nő, amikor megosztja a problémáját, gyakran nem megoldást, hanem megértést és érzelmi kötődést keres, míg egy férfi a panaszában egyértelmű kérést hall egy konkrét cselekvési tervre, és azonnal elkészíti azt – olvasható a tudósítójában.
Mindketten őszinték az indíttatásukban, de az eredmény kölcsönös ingerültség, amikor a nő úgy érzi, hogy nem hallgatják meg, a férfi pedig úgy érzi, hogy nem értékelik a segítségét. A férfi pszichológiája a kapcsolatokban az eredményekre és a hatékonyságra van kiélezve, mert történelmi szerepe a védelmező és a préda, akinek gyorsan kell elemeznie és kiiktatnia a fenyegetéseket.
Fotó: Pixabay
Számára a hallgatás nem büntetés, hanem a belső adatfeldolgozás egyik módja, a megfelelő megoldás megtalálásához szükséges visszavonulás. A nő ezzel szemben ezt az elidegenedést figyelmeztető jelként, a lehűlés vagy az érdeklődés elvesztésének jeleként értelmezi, mert számára a kommunikáció a verbális és érzelmi cserén keresztül tartható fenn.
Ezek a különbségek nem háborúra, hanem egyensúlyra vannak belénk építve, persze csak akkor, ha nem feltételezzük tovább, hogy a mi érzékelési rendszerünk az egyetlen helyes. A nőknek el kellene fogadniuk, hogy a férfiak hallgatása gyakran inkább a koncentráció, mintsem az elutasítás formája, a férfiaknak pedig el kellene fogadniuk, hogy a nők „eligazításai” nem irracionális kritika, hanem a közelség és a támogatás érzésének egy módja.
A párkapcsolati pszichológia nem arról szól, hogy a másik embert rávegyük arra, hogy úgy gondolkodjon, mint mi, hanem arról, hogy megtanuljuk lefordítani az ő belső nyelvéről a sajátunkra. A legforróbb veszekedések nem nézeteltérésekből, hanem kimondatlan elvárásokból születnek, amelyeket naivan magától értetődőnek gondolunk.
A nő virágot és bátorító szavakat vár „csak úgy”, miközben a férfi biztos benne, hogy a jelzálog kifizetésével és a csap megjavításával bizonyította a szeretetét. Elvárja döntései elismerését és autonómiájának tiszteletét, míg a nő az autonómiáját veszélyesen elidegenítőnek látja.
Az e belső forgatókönyvek közötti szakadék az, ami a neheztelés fő forrásává válik. Naivitás azt gondolni, hogy az „igazi szerelem” az, amikor a partnerünk szó nélkül olvassa a gondolatainkat; valójában ez a megközelítés csak néma kétségbeeséshez és passzív agresszióhoz vezet.Az érett kapcsolat azzal kezdődik, hogy bátran legyünk sebezhetőek: mondjuk ki az elvárásainkat, még akkor is, ha az ostobaságnak tűnik, és kérdezzünk a másikról, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy már mindent tudunk. Ez kemény és fáradságos munka – nem a partnered újraalkotása, hanem az ő egyedi belső kódjának megfejtése.
Az intimitás és a személyes tér egyensúlyának művészete olyan, mint a légzés: a belégzés az összeolvadás vágya, a kilégzés az autonómia egészséges igénye. Ha csak belégzéssel próbálunk lélegezni, az biztos módja a fulladásnak.
A szerelem nem teljes összeolvadás, ahol az ember elveszíti saját énjét, hanem két önálló egyéniség harmonikus tánca, akik tudják, hogyan legyenek együtt anélkül, hogy megszűnnének önmaguk lenni. A partner gondolatainak megértése nem azért szükséges, hogy irányítsuk őt, hanem hogy időben lépjünk felé, vagy éppen ellenkezőleg, hogy megadjuk neki a szükséges mozgásteret.
Olvassa el továbbá
- Miért múlik el a szerelem és mi történik, ha megéljük a válságot? Egy érzés története a kémiai vihartól a tudatos választásig
- Miért van szükség szerelmi térképekre: hogyan beszélj olyan nyelven, amit a partnered szíve is megért
