Mindannyian ismerjük ezt az örökös dilemmát a dácsán: a paradicsomot rendesen öntözöd, de megbetegszik, megrepedezik, vagy a gyökerénél megég a hőségtől.
És mindig ezekkel a vödrökkel van a legnagyobb baj – zúg a hátad utána, és olyan rossz az eredmény – számol be a tudósítója.
Egyszer érdekes képet láttunk a szomszédunk parcellájánál: szinte a tetejéig ültette a paradicsompalántákat az árkokra emlékeztető gödrökbe. A szomszéd, egy idős, sokéves tapasztalattal rendelkező férfi csak vigyorgott a bajuszába, és elárult egy titkot, ami a feje tetejére állította az egész öntözésről alkotott elképzelésemet.
Fotó:
Kiderült, hogy a legtöbbünk legfőbb hibája a félelem a mély gödröktől. Elültetünk egy bokrot a cserép szabványos mélységébe, és aztán egész tavasszal és nyáron szenvedünk a napi öntözéssel.
Mély ültetéssel, körülbelül fél méteres ültetéssel egy teljesen más gyökérzet alakul ki, amely messze a talaj alsóbb rétegeibe hatol. A nedvesség lassan párolog el, és a növények képesek maguktól is kivonni azt, még egy száraz héten is.
Kiderül, hogy az ültetéskor végzett erőteljes öntözés után a következő néhány hétben már egyáltalán nem is emlékszik az öntözőkannára – a gyökerek szivattyúként működnek, elérik a talajvizet vagy éppen a nedves horizontokat.
A legérdekesebb felfedezés azonban a szezon végén várt rám. A fitoftórát, mint tudjuk, a leveleken és a talajfelszín közelében a kondenzáció és a magas páratartalom aktiválja.
Amikor az öntözés ritkává válik, de nagyon bőséges (a gyökér alatt), a bokor körüli levegő száraz marad, és a gombaspórák egyszerűen nem találnak feltételeket a csírázáshoz . Abbahagyta a levelek permetezését vízzel este, ami nekem is nehezemre esett – régebben szerettem meleg esőt rendezni a zöldek számára.
Most már csak a bokor körben öntözünk, és akkor, ha látja, hogy a felső réteg teljesen száraz, és az alsó levelek kissé hervadni kezdtek.
Persze van egy árnyalat: a nehéz agyagos talajok nem tudnak ilyen mélységig vizet engedni, és akkor a gyökerek elrohadnak. De ha normál agyag vagy csernozjom van, a mély ültetés módszere csodákat művel, és a szeszélyes növényt önálló rendszerré alakítja.
A lényeg, hogy ássunk egy mélyebb gödröt, töltsük meg humusszal, hamuval, öntözzük meg jól, majd csak úgy ássuk be a palántákat, hogy csak a fejük teteje maradjon a felszínen. És felejtsük el az esti locsolókannás maratont, adjuk meg a növényeknek a szabadságot, hogy maguk szerezzék be a vizet.
Olvassa el még
- Miért öntsünk citromsavat a gyomos hordóba: a nitrogéntartalékolás kémiája a gyomtrágyában
- Miért szedik a tapasztalt zöldségkertészek a pitypangot gyökerestől: káliumtrágya a nem megvásárolható gyomnövényekből
