Egy ismerős helyzet: egy nő, aki alkoholista apával nőtt fel, megesküszik, hogy soha nem fog elköteleződni egy ivó férfi mellett, de újra és újra alkoholmániás párkapcsolatokban találja magát.
Ez nem a sors vagy a sors gonosz iróniája, hanem a psziché egyértelmű mechanizmusa, amit a pszichoanalízisben „kényszeres ismétlésnek” neveznek – számol be a tudósítója.
Tudattalanul keressük az ismerős figurákat, még akkor is, ha ismerős vonásaik fájdalmat okoznak nekünk, mert az egónk megnyugszik, ha egy kiszámítható forgatókönyvvel találkozunk. Freud úgy vélte, hogy nem annyira az élvezetet keressük, mint inkább az élmény megismétlését, ezúttal a traumatikus történet végét próbáljuk „lejátszani”.
Fotó: Pixabay
Egy gyermek, akit érzelmileg elutasítottak gyerekként, felnőve hideg partnereket fog választani, hogy újra és újra megpróbálja kiérdemelni azt a szeretetet, amit nem kapott a szüleitől. Ez egy végtelen ördögi kör: azt várja, hogy ma elolvad a jég, de a partner nem szülő, és a gyerekkori stratégiái itt nem működnek.
A második ok, amiért ilyen csapdákba esünk, az úgynevezett „sémák” kialakulásában rejlik – mélyen gyökerező hiedelmek önmagunkról és a világról. Ha egy gyereket arra tanítottak, hogy a szeretetet szenvedéssel vagy tökéletes viselkedéssel kell kiérdemelni, akkor ezt a sémát viszi tovább felnőttkorába.
Talál egy partnert, aki megerősíti a világról alkotott képét – „Igen, a szerelem fájdalom” -, és meglepően jól érzi magát ebben az ismerős pokolban. Nem azért, mert élvezi a szenvedést, hanem mert ez az ő „normája”.
Hogyan törjük meg ezt a körforgást? Az első lépés az, hogy meglátjuk partnerünkben a szülőt, és őszintén válaszoljunk magunknak a kérdésre: „Mi a közös ebben az emberben az én anyukámmal vagy apukámmal?”.A második lépés az, hogy meggyászoljuk a gyermekkori fájdalmat, amely még mindig diktálja a felnőttkori életünk forgatókönyveit. Ez egy nehéz belső munka, amelyet gyakran nem lehet szakember támogatása nélkül elvégezni.
De szükséges, hogy végre ne a múlt újraélesztéseként válasszuk a szeretetet, hanem kezdjük el a jelen konstrukciójaként választani.
Olvassa el még
- Miért nem maradhatsz barátok közvetlenül a szakítás után, és hogyan élheted túl a „visszavonulást”
- Mikor keressünk lelki társat és mikor csak egy jó embert: a párkeresés és a párválasztás alkímiája
