Gondolkodott már azon, hogy milyen hangháttér kényelmes az ember számára?
A tudósok szerint körülbelül 10 decibel – ez a levelek vagy egy csobogó patak hangja. Egy átlagos, csendes beszélgetés hangereje körülbelül 40 dB, a 70 dB-es szintet pedig már a megengedett maximumnak tekintik, amely felett már elkezdődik a károsodás – számol be a tudósítója.
Most képzeljük el, hogy sok gyermek számára az iskolai órát 60 dB és ennél magasabb hangerő kíséri – ez az egészségügyi normák által megengedett valóság, de az egészségre nézve nem kevésbé romboló. Egy autoriter tanár, aki a kiabálást használja az osztályterem vezetésének módszereként, nemcsak a fegyelemre, hanem a fiziológiára is csapást mér.
Fotó:
Az ilyen kiabálás hatására a gyermeknél súlyos gátlás lép fel az agykéregben, ami képtelenné teszi az elmét a pontos fogalmak kialakítására, és szó szerint blokkolja a tanulási folyamatot. A tanulás helyett az agy túlélési üzemmódba kapcsol, és a tanárra mint fenyegetés forrására reagál.
Az ilyen krónikus stressz következményei statisztikákban nyilvánulnak meg: a kiabáló, barátságtalan tanárokkal tanító osztályokban nagyobb a betegségek előfordulása és több az idegrendszeri rendellenesség, mint a nyugodt és figyelmes tanárokkal tanító osztályokban. A zaj itt nem csupán irritáló, hanem teljes értékű patogén tényező.
A tanulmányok azt mutatják, hogy azoknál az embereknél, akik rendszeresen erős zajnak vannak kitéve, nemcsak a halláskárosodás, hanem a gyomorfekélybetegség, a magas vérnyomás és az idegbetegségek kialakulásának is nagyobb a valószínűsége. A stresszre fokozottan érzékeny gyerekek különösen érzékenyek erre az akusztikai erőszakra, amelyet egyes pedagógusok összekevernek a hatékonysággal.
Személyesen emlékszem a matektanáromra, akinek durva hangja miatt még a kiváló diákok is az íróasztalhoz szorultak. Nem a rossz jegytől féltünk, hanem ettől a hirtelen üvöltéstől, amely megbénította az akaratot.
Nem meglepő, hogy az akkori Oktatási Minisztérium szerint a gyerekek 40%-a nem akart iskolába járni, és csak 10% örült a tanárokkal való találkozásnak. Ez a kommunikációs stílus ördögi kört hoz létre: a kiabáló tanár elkezd kiabálni a diákokkal, átvéve az interakciós modellt mint normát.
Az állandó feszültség légköre uralkodik az osztályteremben, ahol a depresszió, a szorongás és az agresszió a gyermekek pszichológiai profiljának gyakori jellemzőivé válnak. A megoldást a kényszer pedagógiájáról az együttműködés pedagógiájára való áttérésben látják.
Ha a tanulás pozitív érzelmekre és pszichológiai komfortérzetre épül, akkor nő a produktivitása, és a gyermekek egészsége nem kerül további kockázatoknak kitéve. Az iskola feladata nem a megfélemlítés, hanem az érdeklődés felkeltése, és ez nemcsak pedagógiai etikai, hanem egészségügyi biztonsági kérdés is.
A tanári kiabálás nem eszköz, hanem a szakmai tehetetlenséget jelző vészjelző sziréna. Kárát nemcsak elrontott hangulatban mérik, hanem valódi orvosi diagnózisokban is, amelyek egy életre az emberrel maradhatnak.
A csend az osztályteremben nem fegyelmi követelmény, hanem a gyermekek agyának egészséges fejlődésének alapfeltétele.
Olvassa el még
- Amikor a tested dolgozni akar: hogyan találd meg a kronotípusodat, és ne küzdj tovább önmagaddal szemben
- Miért a bél a második agyad: Hogyan irányítják a gyomrodban lévő baktériumok a hangulatodat és a döntéseidet?
