A szerelem olyan, mint egy láthatatlan tintával rajzolt földrajzi térkép: kezdetben csak világos kontúrokat és romantikus neveket látunk, míg a valódi táj a szakadékokkal és magasságkülönbségekkel csak jóval később tárul fel.
Az igazi utazás nem az első találkozástól kezdődik, hanem attól a pillanattól, amikor a hormonok, például a dopamin és az adrenalin felszabadulása által okozott „pillangók a gyomorban” eltűnnek – számol be a tudósítója.
Az emberek gyakran összekeverik ezt a vérzivatart a végcéllal, és nem veszik észre, hogy az eufória csak egy vonatjegy, és nem maga az utazás.
Fotó: Pixabay
A neurobiológusok megerősítik, hogy agyunk egy kapcsolat kezdetén egyszerűen kikapcsolja a negatív ítélkezést, amiért a prefrontális kéreg a felelős. Szó szerint vakok vagyunk a partnerünk hiányosságaira, ami evolúciós szempontból nagyon praktikusnak tűnik: különben az emberiség már régen kihalt volna, mielőtt ideje lett volna kapcsolatot kialakítani.
A természet azonban nem tudja örökké fenntartani ezt a hormonális tűzijátékot, és elkerülhetetlenül elmarad, átadja helyét a nyugodt oxitocinnak és a vazopressinnek, amelyek a kötődésért felelősek. Itt kezdődik az a szakasz, amelyet a pszichológusok válságnak neveznek, és amely általában az együtt töltött öt-hét év után következik be.
Hirtelen észreveszed, hogy az aranyos horkolás, amit korábban csodáltál, most ébren tart, és a zoknidobálás szokása a mély tiszteletlenség jelének tűnik. Úgy tűnik számodra, hogy a partnered megváltozott, de valójában csak a te érzékelésed változott: lehullott a lepel, és végre egy élő embert láttál, nem pedig a saját ideális projektedet.
Olyan ez, mint amikor egy édes álom után felébredsz, ahol a valóság először túl hirtelen és kényelmetlenül hat. Ebben az időszakban az illúziók összeomlanak, és az ideális élettárs képe fájdalmasan eltér a reggelinél az asztal túloldalán ülő valós személytől.
Sok pár sajnos ezt a szakaszt a történet végének tekinti, és nem veszi észre, hogy ez az egyetlen esély a kapcsolat újrakezdésére, de tudatosan. A válság nem a szerelem vége, hanem annak legfontosabb érettségi próbája, nem az ösztönök, hanem a személyiségek erejének próbája.
Ezen megfelelni azt jelenti, hogy nem egyszerűen megőrizni az egyesülést, hanem átalakítani, a „romantikus szerelem” kategóriájából, ahol csak szenvedély és intimitás van, a „teljes” vagy „baráti szerelem” kategóriájába lépni, ahol van egy harmadik kulcsfontosságú összetevő – az önkéntes elköteleződés. Nem vagytok többé csak szerelmesek, hanem szövetségesekké váltok, akik ismerik egymás gyengeségeit, és hajlandóak fedezni azokat.
Ha sikerül megegyezni nem abban, hogy ki a hibás, hanem abban, hogy hogyan lehet továbblépni ezekkel a különbségekkel, a kapcsolatok hihetetlen mélységet nyernek. Megszűnnek két tökéletes lény legendája lenni, és két valódi ember dokumentált krónikájává válnak, akik úgy döntöttek, hogy együtt lesznek, bármi is történjék. Egy válság nyomán alakulhat ki az érett szerelem, amely inkább elfogadásból, mint türelemből, és inkább tiszteletből, mint vak rajongásból áll.
Olvassa el még
- Miért van szükség szerelmi térképekre: hogyan beszélj olyan nyelven, amit a partnered szíve is megért
- Miért a veszekedés az intimitás legmagasabb formája: hogyan válik a konfliktus híddá, nem pedig fallá
