Gyerekkorunk óta azt mondják nekünk, hogy a cukor árt nekünk, mégis a kezünk egy cukorka után nyúl, ha szomorúak vagy fáradtak vagyunk.
Őszintén hisszük, hogy bármikor abbahagyhatjuk, ha csak akarjuk, de minden alkalommal hétfőre halasztjuk ezt a döntést – számol be a tudósítója.
A helyzet úgy néz ki, mintha két ember élne bennünk: az egyik megérti a veszélyt, a másik pedig követeli az adagot, és valamiért mindig a második bizonyul erősebbnek. Valójában ez nem jellemgyengeség, hanem egy olyan biokémia, amit az élelmiszeripari cégek évtizedek óta üzembe helyeznek.
Fotó:
Amikor a szacharóz a véráramba kerül, serkenti a dopamin, az élvezetet közvetítő neurotranszmitter felszabadulását, és az agy gyorsan megjegyzi: az édes egyenlő jutalom. Minél gyakrabban erősítjük ezt a kapcsolatot, annál erősebbek lesznek az idegpályák, ami arra késztet, hogy akkor is keressük a következő kekszet, amikor nem vagyunk éhesek.
Dr. Robert Lustig, a neves gyermekorvos és endokrinológus előadásaiban folyamatosan azt ismételgeti, hogy a cukor úgy hat az agyra, mint a kokain, csak lassabban és legálisabban.
Patkányokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy a rágcsálók még a kábító hatású anyagokkal szemben is az édes vizet részesítik előnyben, ha választhatnak. Természetesen az emberek összetettebbek, mint a patkányok, de az alapvető megerősítő mechanizmusaink nagyjából ugyanúgy működnek.
A gyártók jól ismerik ezt a sajátosságot, és nemcsak a limonádéba vagy a süteményekbe, hanem a ketchupba, a kenyérbe, a kolbászba, sőt még az „egészséges” joghurtokba is adnak cukrot.
A cukor elfedi a nyersanyagok hibáit, meghosszabbítja az eltarthatóságot, és éppen azt az ízt hozza létre, amelyhez csecsemőkorunktól kezdve hozzászoktunk. Mindenben ezt az ízt keressük, anélkül, hogy észrevennénk, hogy erre programoztak minket, jóval azelőtt, hogy megtanultunk volna olvasni.
A cukormegvonás valódi elvonási tünetekkel jár: fejfájás, ingerlékenység, szorongás és vad vágyakozás minden édes ételre.
Az internet tele van „cukormérgezésen” átesett emberek történeteivel, és mindannyian nagyjából ugyanazt az állapotot írják le. Az első három-négy nap pokolian nehéznek tűnik, de aztán elképesztő mentális tisztaság és stabil hangulat következik, hangulatingadozások nélkül.
Természetesen a cukor teljes kiiktatása irreális, és nem is szükséges, mert a glükóz szükséges az agyműködéshez. De fontos különbséget tenni a gyümölcsökben lévő természetes cukrok és a hozzáadott finomított termékek között, amelyek nem okoznak telítettségérzetet.
Ha képes vagyok elolvasni a címkéket, és őszintén megkérdezem magamtól, hogy tényleg akarom-e ezt az édességet, vagy csak egy érzelmi lyukat próbálok betömni, az sokat számít.
Olvassa el még
- Miért okoz függőséget a junk food és ki más a hibás, mint mi magunk
- Mennyi vizet kellene inni valójában: cáfoljuk meg a két liter mítoszát
