Ismerős érzés: egy nehéz nap után a kezed egy tábla csokoládé után nyúl, és ha egyszer megettél egy szeletet, lehetetlen abbahagyni.
Régebben jellemgyengeségnek tartottuk, és magunkat hibáztattuk az akaraterő hiánya miatt – számol be a tudósítója.
A modern táplálkozástudomány azonban másként tekint erre a problémára: az egészségtelen ételek utáni sóvárgás fiziológiai és pszichológiai folyamatok összetett összessége, amely egy valódi függőséghez hasonlítható. A tanulmányok azt mutatják, hogy az ultrafeldolgozott, magas cukor- és zsírtartalmú élelmiszerek ugyanazokra az idegi áramkörökre hatnak, mint a nikotin vagy az alkohol.
Fotó:
Minden függőség kialakulásában három kulcsfontosságú agyi rendszer vesz részt: a jutalmazó rendszer, amely dopamint szabadít fel, a stresszrendszer, amely toleranciát épít ki, és a kontrollrendszer, amely fokozatosan károsodik és megszűnik megbirkózni az impulzusokkal .
A cukor és az egyszerű szénhidrátok és zsírok kombinációja erőteljes dopamin felszabadulást vált ki, amely egy olyan neurotranszmitter, amely az élvezethez kapcsolódik. Az agy gyorsan megjegyzi a gyors mámor forrását, és újra és újra követeli azt.
Idővel kialakul a tolerancia: egyre több és több cukor és zsír kell ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt kapjuk. Ez a függőség kialakulásának klasszikus mechanizmusa, csak éppen legális és bármelyik boltban kapható.
Emellett működik az inzulin swing mechanizmusa is: ha magas glikémiás indexű ételt fogyasztasz, a glükózszinted az egekbe szökik, majd ugyanilyen hirtelen az eredeti szint alá esik. A szervezet ezt a csökkenést fenyegetésként érzékeli, és erős éhséget, gyengeséget és a gyors szénhidrátok iránti éles vágyat jelez.
A kör bezárul, és akaraterővel szinte lehetetlen kilépni belőle. A pszichológiai okok sem maradtak el: az édességek és a kényelmi ételek a stressz, a szorongás vagy a fáradtság leküzdésének legkönnyebb módjává válnak.
A szénhidrátok elősegítik a szerotonin termelődését, és az agy gyorsan internalizálja a kapcsolatot: rossz hangulat – egyél édességet – jobban érzed magad. Kialakul egy stabil viselkedési minta, amely idővel csak erősödik.
Az agyi képalkotás megerősíti: az ételfüggőségben szenvedő emberek ugyanazokat a területeket aktiválják, mint a kábítószerfüggők, és a kognitív tesztek az impulzuskontroll károsodását mutatják. A vizsgálatok megerősítik a cukormegvonás elvonási tüneteit is: ingerlékenység, szorongás, fizikai kellemetlenségek.
A viselkedésminták teljes mértékben megfelelnek a szerhasználati zavar kritériumainak. Mit kell tenni? A vércukorszint normalizálása az első és legfontosabb lépés az inzulin ingadozás ördögi körének megtörésében.
A 3-4 óránkénti osztott étkezés, kiegyensúlyozott étkezés fehérjékkel, zsírokkal és rostokkal, a folyékony kalóriák teljes kerülése üdítők és gyümölcslevek formájában – mindez fokozatosan kiegyenlíti a biokémiát és csökkenti a kényszeres sóvárgást.
Fontos továbbá, hogy az ízlelőbimbókat is visszaállítsuk azáltal, hogy fokozatosan csökkentjük a cukor mennyiségét az étrendünkben. Két-három hét elteltével a megszokott édességek már nem fognak cukrosnak tűnni, a gyümölcsök és bogyós gyümölcsök pedig új oldalukról fognak megnyílni.
És persze a pszichológiai kiváltó okokkal is dolgoznod kell: tanulj meg nem ételekkel, hanem sétával, légzéssel vagy a szeretteiddel való beszélgetéssel megbirkózni a stresszel. Nehéz, de ez az egyetlen út a függőségtől való valódi szabadsághoz.
Olvassa el továbbá
- Mi történik, ha pontosan annyit mozogsz, amennyit a WHO tanácsol: működő számok
- Miért van szükségünk gluténre, és miért nem kell félnünk tőle: az igazság a divatos diétákról
